Morfológia és túralehetőségek a Kamnik-Savinja Alpokban
Sokan gondolhatnák azt, hogy a Kamniki-Alpok nem tartogat a szemlélő számára túl sok változatosságot, egyrészt annak viszonylag kis területe, másrészt magasságai miatt.
A valóság azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja ennek az elképzelésnek. A főgerincen egymást követő hegycsúcsok változatos alakja, és magassága mellett üdítő színfoltként bukkannak fel a folyók, patakok által kivájt völgyek, szurdokok, katlanok. melyeket a fák buja takaróként fednek be. A magassággal együtt változik a növényzet is. A völgyek, és a hegyek alsó szakaszának zöldellő mezőit, lombhullató fáit, a tölgyeseit, bükköseit elhagyva érünk a következő szintre, ahol már a fenyőerdők az urak. Közeledbe a 2000 méteres magassághoz megjelennek a törpefenyők, csökken a fák mérete, magassága, egyre ritkább lesz a növényzet. Tovább haladva a törpefenyők is eltűnnek, helyüket átveszi a tundra, a havasi rét, a zuzmó, és a moha. Egyre gyakrabban találkozhatunk kopár sziklákkal is ebben a magasságban.
Elérve a hóhatárt, amely az Alpokban jellemzően 3000 méter körül van, szinte teljesen eltűnik a növényzet. Azonban a Kamniki-Alpok magassága sehol nem éri el ezt a magasságot, így kevés olyan területet találhatunk, ahol teljesen elfogy a növénytakaró. Ez a veszély csak a legmagasabb sziklacsúcsokat érinti, ahol már a hó, és a jég az út. A magasabb csúcsokat hágók, átjárók választják el egymástól.
A túralehetőségeket tekintve, azt lehet mondani, hogy a Kamniki-Alpok minden jelentősebb csúcsa elérhető a kijelölt túraútvonalakon. Jellemzően ezek a túraútvonalak nem kívánnak meg komolyabb hegymászó ismereteket, ellenben nagy kitartást, jó kondíciót, és komoly felkészülést igényelnek. Természetesen vannak olyan útvonalak is, amelyeket első sorban kezdőknek ajánlanak, amelyek különösebb erőfeszítés nélkül is teljesíthetők. A túrázóknak természetesen- a Júliai-Alpokhoz hasonlóan-, itt is nagy segítséget nyújtanak a túrák teljesítésében a menedékházak, illetve a biztosított utak. A Klettersteigek jellemzően A-C nehézségűek.
A felfedezésre váró helyek között nem csak hegycsúcsok vannak, hanem a hegyek által kínált egyéb tájak is. Gondoljunk itt, a mészkőfennsíkokra, a folyók völgyeire, a szurdokokra, és hágókra, a vízesésekre, a tavakra, patakokra, barlangokra, és még folytathatnánk. Így például érdemes megtekinteni, és bejárni, a Velika Planina mészkőplatóját, amely a Kamniska Bistrica völgye fölött húzódik, és ahová a feljutást felvonó könnyíti meg. Itt számtalan érdekesség várja a látogatókat. Nyáron a festői táj, a tiszta levegő, a gazdálkodók, és juhászok gerendakunyhói, télen pedig a jobbnál-jobb síterepek. Dél felé halad a Kalski Greben vonulata, amely elválasztja egymástól a Kokra folyó völgyét, és a Kamniski Bisctrice folyó völgyét. A hegység északi felén található a Mrzla Gora hegységrész. A csúcs meghódítása, az egyik legnehezebb túra útvonalon lehetséges, amely során elkerülhetetlen a klettersteig használata. Ebből kifolyólag ezt a túraútvonalat első sorban gyakorlottabb hegymászóknak ajánlják.