A magashegyi túrák nehézségei Szlovéniában – Mire figyeljünk

A magashegyi túrákon való részvétel minden esetben komoly felkészülést igényel. Nem kivételek ez alól, a Szlovénia magashegyeiben tett túrák esetében sem.

Szlovénia magashegyei, a Júliai-Alpok, a Kamniki-Alpok, és a Karavankák, melyek az Alpok vonulatának a részei. Mindebből következik, hogy egy-egy túra alkalmával jelentős szintkülönbséget kell legyőznünk, ami nem kis erőfeszítést, illetve állóképességet kíván meg a túra résztvevőitől. A túrák útvonala nem nélkülözi a veszélyes helyszíneket. Szakadékok, meredélyek, köves terepek, nedves, csúszós sziklák, és egyéb veszélyek leselkednek az óvatlan túrázóra. Mindezekből következően, nem csak a jó kondíció elvárás egy-egy hosszabb túra alkalmával, hanem a lépésbiztonság, a szédülésmentesség is. Fontos továbbá az is, hogy a magashegyi túrák résztvevői között mindig legyenek tapasztalt túrázók, illetve hegymászók is.

Nagyon fontos, hogy tudjuk használni a turista térképeket, illetve tisztában legyünk azzal, hogy a térképek jelzései, mit is jelentenek. Röviden összefoglalva a következőket kell tudnunk a turistaösvényekre vonatkozó jelzésekről. A térképeken, folyamatos, piros vonal jelzi a turistautakat. Ugyanezt a terepen piros körök jelzik, amelyeknek a belseje fehérre van festve, és egy számot tartalmaznak. A számozás segítségével lehet megkülönböztetni, az egyes turistautakat. A szaggatott piros vonal arra figyelmeztet, hogy az így jelzett turistaútvonalon nehéz sziklaterepet, törmeléklejtőket, biztosított utakat találhatunk. Amennyiben, ilyen nagyobb felkészülést igénylő túra mellett döntünk, akkor szerezzünk be pontos információ, az útvonalon várható nehézségekről, illetve legyen kéznél, egy minél részletesebb térkép is. A biztosított utakat a nagyobb felbontású térképek pontozott vonallal jelölik.   
        
Ismerkedjünk meg a biztosított utakkal is, mert aki még nem vett részt magashegyi túrán, az nem biztos, hogy tudja, hogy mit is takar ez az elnevezés. Az köztudott, hogy a meredekebb hegyoldalak megmászása, illetve egy-egy nehezebben elérhető csúcsra való feljutás, sok ember képességeit túlhaladják, és gyakran csak azoknak a túrázóknak sikerülhet, akik rendelkeznek hegymászó felszereléssel, illetve megfelelő tapasztalatokkal, és erőnléttel. A biztosított utak célja, hogy ne csak a hegymászók hódíthassanak meg egy-egy nehezebben megmászható csúcsot, hanem minél több túrázónak legyen rá lehetősége. Ezért, egyes, nehezen megmászható helyeken, drótkötelek, vaskapcsok, fémlétrák segítik a túrázókat. Ezek segítségével, akár teljesen függőleges sziklafalakon is viszonylag könnyedén, és gyorsan fel lehet jutni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyedén vehetjük a biztosított utak teljesítését, ugyanis a biztosítás ellenére is, könnyen kialakulhatnak veszélyes helyzetek, és elég egy kis figyelmetlenség, hogy balesetet szenvedjünk. Ez annak ellenére igaz, hogy a Szlovén magashegyekben kialakított biztosított utak, jellemzően nem érik azt a nehézségi fokot, mint, amelyekkel a svájci, vagy osztrák Alpokban található biztosított utakon találkozhatunk. A biztosított utak nehézségi szintek szerint a következőképpen vannak beosztva:

–    A: könnyű
–    B: kicsit nehéz
–    C: nehéz
–    D: nagyon nehéz
–    E: extrám nehéz

A fenti skála alapján a szlovén magashegyekben található biztosított utak a jellemzően, a B-C kategóriába tartoznak.