Szlovén karácsonyi szokások

Nem csak a vallásos szlovénok számára fontos a karácsony, hanem mindenkinek, hasonlóan hozzánk. Délnyugati szomszédunknál azonban a hagyományoknak jóval nagyobb szerepe van. Ez nem is lehet csoda, hiszen a kis ország lakóinak nagy része vidéken él, és számos hagyományt igen aktívan ápolnak.
bozicnaA karácsonyi ünnepkört božič-nak hívják Szlovéniában, és nem térnek el jelentősen a keresztény kultúrkörben elterjedt, nálunk is ismert hagyományoktól. Az adventi időszakban ugyanúgy tartják, és a koszorú sem maradhat el. A szlovéneknél a fenyőfát megelőzően, amit Luther Márton, az evangélikus egyház német megalapítója terjesztett el a 16. században is hagyománya volt a zöld ágak használatának. A modern karácsonyfa állítás a 20. században terjedt el, ezt megelőzően a plafonra lógatott fát természetes díszekkel látták el, így dióval, magvakkal, gyümölccsel. A helyi hagyományok ősi része az ünnepi kenyér megsütése is, azt azonban csak háromkirályok napján, azaz Vízkeresztkor (január 6.) szelték fel.

A szlovén gyerekek december 6-án reggel kapják a kitisztított lábbelibe a Mikulásl (Miklavž) az ajándékot, aki rossz fát tett a tűzre, az pedig virgácsot kap (šiba). A Mikulást itt is a krampusz (parkelj) kíséri, riogatva a rosszakat, sőt , akár azokat el is viheti. A karácsonyi ajándékot Szenteste (esetleg 25-én reggel) Jézuska (Božiček) hozza. Szlovén gyereknek azonban azért éri meg lenni, mert még az év utlolsó napján is van ajándékozá, ekkor a szláv kultúrkörben elterjedt Télapó, vagy is inkább Fagyapó (Dedek Mraz) hoz még meglepetést.

A szlovén karácsonyi rituálék számos kereszténység előtt tradíciót és utalást is megtartottak. Bela Krajina régióban badnik-nak hívják a karácsonyt. Ez az ősi szláv kifejezés a máglyára utal, amit számos más európai kultúrában is égettek a téli napforduló idején, a legsötétebb éjszakán. Ez egyébként nem pontosan karácsonyra, hanem december 21-re vagy 22-re esik az északi féltekén. A nap újjászületésének ünnepén az emberek már ősidők óta összegyűltek és ünnepeltek.

poticaA keresztény idők előtt is hagyománya volt a karácsonyi étkeknek, a speciális kenyereknek, amit búzából, rozsból vagy hajdinából sütöttek. Ennek a szokásnak a mai formája, hogy poticát, édes diótekercset sütnek. Ez hasonlít a kalácsunkra, csak nem dió, hanem mogyoró a töltelék, és édes is és sós ilehet,

A kis országban is sok regionális különbség van. A Mura környéki szlovénoknál például inkább a diós és mákos kalács népszerű. De itt szárazban reszelt tormával volt még a hagyományos menü, illetve szárított gyümölcsök. Primorska (Tengermellék) régióban a szárított tőkehal a hagyományos ünnepi menü. Štajerska (Stájerország) tradicionális ünnepi asztalára pedig gyümölcskenyér kerül. A karácsonyfa előtt a faágakat inkább lógatták a szlovénok a plafonról, és ez a tradíció a díszítésben a mai napig fellelhető.

Žive jaslice

A betlehemek Magyarországhoz hasonlóan népszerűek, általában fából vagy agyagból készülnek – a 19. századtól jöttek divatba. A szereplőket azonban a hegyvidéki élethez hasonlóan öltöztetik fel, nem az eredeti izraeli tájhoz és klímához idomítva. A figurákat általában az erdőből, még az első hó előtt beszerzett szárított mohára helyezik. Minden évben más-más templomban rendezik meg az ország legérdekesebb betlehemeinek kiállítását. Az új trend az élő betlehem, (Žive jaslice) elő is adják Jézus születésének történetét. Európa legnagyobb cseppkőbarlangja, a Postojna is helyet ad ilyen előadásoknak, valószínűleg ez Európa legmélyebben fekvő Betleheme.

És ahogy a szlovének mondják: vesel Božič! azaz boldog karácsonyt!